HU / EN

Újjáéledő Gázgyár - az IBS óbudai campusa

Újjáéledő Gázgyár – az IBS óbudai campusa


Új szakaszához érkezett Budapest különleges ipari együttesének revitalizációja. A területen bő másfél évtizede jelen lévő, folyamatosan bővülő Graphisoft Park legújabb fejlesztésével a gyár egykori irodai és közösségi épületeibe költözött élet. A Nemzetközi Üzleti Főiskola új, budai campusának kialakításáról Kajdócsi Jenővezető tervező beszélt. 

Az Óbudai Gázgyár a főváros egyik különleges helyszíne, a századforduló igényes és „gondoskodó” ipari építészetének értékes emléke. Az épületegyüttes technológiai terveit Albert Weiss, a zürichi gázgyár igazgatója készítette a pesti légszeszgyár szakembereivel, Bernauer Izidorral és Schön Győzővel együtt.1 A munkáslakótelep házai Almási Balogh Lóránd (1869-1945), a tisztviselői villák és a campusként újjászületett épületek Reichl Kálmán (1879-1926) nevéhez fűződnek. A kiterjedt együttes felépítése mindössze két évet vett igénybe (1911-1913). Az építészeti formálás és részletképzés a késői historizmus és a bontakozó szecesszió sajátos ötvözeteként jelenik meg itt, az ipari architektúra adta célszerű kereteken belül.2(Az utókor tiszteletét tükrözi, hogy a közelmúltban a két magyar építészről utcát neveztek el, az általuk tervezett lakónegyedek területén.)

IBS óbudai campus - tervező: Kajdócsi Jenő - fotó: Zsitva Tibor

A Gázgyár területén megjelenő Nemzetközi Üzleti Főiskola (International Business School, IBS) számára az egykori igazgatósági, közösségi és szociális épületek alkotta tömböt szemelték ki. A helyszínválasztás mellett szólt, hogy az adott együttes jól körülhatárolható és megközelíthető, elegendő alapterülettel rendelkezik, továbbá elrendezése jól megfeleltethető volt az új funkciónak. A tervezők első ütemben az egykori főkapuhoz legközelebb eső, szögtöréses alaprajzú, reprezentatív vezetőségi (a műemléki nyilvántartás szerinti 66. számú) épület átalakítására kaptak megbízást, majd pár évvel később kezdődött az épületcsoport többi részének tervezése.



Az eredetileg irodáknak, közösségi és szociális helyiségeknek (étterem, fürdőház), valamint lakásoknak helyet adó épületeket egészen 1984-ig, a kőszén alapú gázgyártás beszüntetéséig használták, majd fokozatosan költöztek ki belőlük. Az évtizedekig tartó elhagyatottság ellenére a terek és az építészeti részletek őrizték a kézműves igényű építőmesteri tudás nyomait. A kivitelezés során, a szükséges bontások során tárult fel az épület eredeti struktúrája. Archív tervek, illetve részletes felmérés hiányában a végleges elrendezés szinte az építési munkákkal párhuzamosan alakult ki. „Hónapokon keresztül együtt éltünk a házzal; a kibontott nagy terek még a pusztulás nyomaival együtt is különleges hangulatot árasztottak”– emlékszik vissza a vezető tervező.

Különösen az egykori „munkásjóléti” (63. sz.) épület öntöttvas oszlopsorral alátámasztott, poroszsüveg boltozatos emeleti nagyterme nyújtott impozáns látványt – ezt végül kisebb terekre osztották fel, de az oszlopok egy része látható maradt. A feltárások során kiderült, hogy az évszázados tartószerkezetek nagyrészt jó állapotúak voltak, csupán a tervezett átalakítás függvényében, néhány helyen volt szükség megerősítésekre. A tervezés elején felmerült a hatalmas légterű, jól megépített fedélszékkel közrezárt padlásterek hasznosítása, ám a tűzvédelmi előírások szigorúsága miatt végül csak a kiszolgáló gépészet került oda. Megmaradtak az eredeti tömbkő lépcsők és a míves kovácsoltvas korlátok, valamint, ahol a funkció engedte, láthatóvá tették a tereknek szabályos ritmust adó poroszsüveg boltozatos födémeket. A terméskő lábazatok, a vakolt és téglaburkolatú homlokzati felületek újjászülettek, a fa nyílászárókat az eredeti osztásrend és profilozás alapján gyártották újra, rejtett külső árnyékolással.

Gázgyár - fotó: Zsitva Tibor
A tervezői koncepció alapvetése szerint a rekonstruált elemeken túl, az új rendeltetés igényelte átalakítások markáns, kortárs felfogásban készültek. Ezek jellemzően a megközelítéssel és az akadálymentes közlekedéssel kapcsolatos beavatkozásokat jelentettek. Az elsőként elkészült, egykori igazgatósági épület belső oldalán, a lépcsőházhoz kapcsolódóan acél-üveg szerkezetű felvonó létesült, a döntően tantermeket tartalmazó, 63. sz. oktatási épület földszinti szélfogót és ezzel hangsúlyos bejárati motívumot kapott. Az üvegdoboz eredetileg az U-alakú épület cour d’honneur-jét teljes egészében elfoglalta volna, a tervezés során azonban mérete gazdaságossági megfontolásokból lecsökkent. (Itt a liftet sikerült az épületen belül, minimális bontások árán elhelyezni.) E kiegészítések jellemzője, hogy csak az udvarból láthatók, a Gázgyár utca felől az épületek eredeti megjelenésüket őrzik, így emiatt nem valósulhatott meg a 63. és 61. sz. oktatási épületeket összekötő fedett, üvegezett folyosó.

IBS óbudai campus - tervező: Kajdócsi Jenő - fotó: Zsitva Tibor

Az épületek közötti szabadtereket a Graphisoft Park területéhez hasonlóan, hangsúlyozottan kortárs szellemben és a zöldfelületek dominanciájával alakította kiSzloszjár György és tervező csapata. A gyalogos útvonalak hálózata által meghatározott poligonális felületek változatos kezelése és a kerti építmények (biciklitároló, esőbeálló, ülőbútorok) formavilága révén a campus tökéletesen egybeolvad az informatikai parkkal. Az épületek utcai kerítésének „átvágásával” és az igazgatósági épület előtti szakasz lebontásával a terület egészére jellemző nyitottság tovább erősödött. A 61. és 63. sz. épületek közötti, értéktelen földszintes toldalék helyére egy konténerből kialakított vendéglátóhely került, az erre járók számára is jelezve a helyszín friss, fiatalos karakterét. Az eddigi tapasztalatok szerint a hallgatók jól belakták az épületeket és az udvart egyaránt.„Sikerült az épületeket új életre kelteni; örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában”- értékeli az elmúlt időszakot Kajdócsi Jenő.

Gázgyár - fotó: Zsitva Tibor
„A tornyok a város látképének jelentős elemei, amelyeket kár lett volna pusztulni hagyni” – vallja az építész – véleménye szerint a víztoronyból például remek kilátót lehetne varázsolni. A Gázgyár ezen területének revitalizációját jelenleg a műemléki védettségen túl leginkább a talaj erős szennyezettsége hátráltatja, mivel a kármentesítés itt még nem történt meg. Érdemes lenne erre áldozni, hiszen a főváros egyik méltatlanul alábecsült, különleges potenciállal rendelkező helyszínéről van szó. Csak remélni lehet, hogy hamarosan rendeződik a terület helyzete és kiteljesedhet az egykori gyárterület évtizedek óta tartó, folyamatos megújulása.

Garai Péter

A teljes cikket még több képpel itt találjátok:
http://epiteszforum.hu/ujjaeledo-gazgyar-az-ibs-obudai-campusa

Cikkek, megjelenések

Magyar Ingatlanfejlesztési Nívó díj Pályázat III. díj

Magyar Ingatlanfejlesztési Nívó díj Pályázat III. díj

A Magyar Ingatlanfejlesztési Nívó díj Pályázat III. díját nyerték el a Graphisoft épületei.

Pauler Ház az Építészfórumon

Pauler Ház az Építészfórumon

Pauler utcai társaházunk az Építészfórumon Bujnovszy Tamás remek fotóival.

Gázgyári tornyok a Magyar Építőművészet hasábjain

Gázgyári tornyok a Magyar Építőművészet hasábjain

A gázgyári tornyok ahogy még sohasem láttad!